A Digezyme® a Sabinsa által kifejlesztett készítmény, amely 5 féle enzimet, alfa-amilázt, laktázt, proteázt, lipázt és cellulázt tartalmaz. A megfelelő emésztés elengedhetetlenül fontos ahhoz, hogy az elfogyasztott táplálékból szervezetünk minden fontos elemet felhasználhasson. Az emésztés funkciójában részt vevő enzimek biztosítják az élelmiszerek, nevezetesen a fehérjék, cukrok és zsírok alapvető komponensekre történő lebontását, amelyek felszívódnak a vérben, és felhasználhatóvá válnak az energiatermelés folyamatában, a sejtszerkezetek felépítésében és az anyagcsere folyamatokban.

Az élelmiszerek enzimatikus emésztésének folyamatát a testben számos tényező befolyásolhatja. Ilyenek például, az élelmiszer-fogyasztási szokások hirtelen megváltozása, a környezeti szennyező anyagoknak való kitettség, az időjárás szeszélyei, utazások miatti stressz. Továbbá különböző betegségek, sebészeti beavatkozások, antibiotikumok használata és immunszuppresszív gyógyszerek alkalmazása.
Az enzimtermelés helyei, mint például a hasnyálmirigy, szintén károsodhatnak betegség vagy sérülés következtében, ami enzim-elégtelenséghez vezet. Egyes egyének veleszületett enzim-elégtelenségben szenvedhetnek ami emésztési és anyagcserezavart eredményez.

A DigeZyme öt GMO-mentes, vegán, gyomornedvnek ellenálló, fermentációs folyamatból nyert enzimet tartalmaz:

• Amiláz – kisebb egységekre bontja a szénhidrátokat, mint pl. keményítő és glikogén,
• Proteáz – lebontja a fehérjét és támogatja az immunfunkciókat,
• Laktáz – lebontja a laktózt (tejcukrot). Alkalmazása hasznos laktóz intolerancia esetén,
• Celluláz – lebontja a cellulózt és a kitint, ami segíti a tápanyagok felszabadítását a gyümölcsökben és a zöldségekben egyaránt,
• Lipáz – lebontja a lipideket és javítja a zsírt felhasználását, valamint támogatja az epehólyag egészséges működését is.

Papain hat seinen Namen von der tropischen Frucht Papaya, in der es vorkommt. Papaya ist nicht nur lecker, sondern dank des enthaltenen Papains auch äußerst gesund.

A papain proteolitikus enzím, amit az éretlen papaya gyümölcs latexéből nyernek ki (Carica papaya), Közép-Amerikából származó trópusi gyümölcsből. Nevét a spanyol „papaya” szóból kapta, mivel az enzim a fa és a gyümölcs tejnedvében (latexében) található. Már a régi maják és aztékok használták hús puhítására főzéskor, valamint hagyományos kötözésre sebek gyógyítására.

A papain a cistein proteázok csoportjába tartozik – olyan enzimek közé, amelyek a fehérjék peptidkötéseit hasítják. Széles pH-tartományban aktív (5–8), így hatékony mind a gyomor-, mind a bélrendszeri környezetben. A pankreatinnal ellentétben szelektíven hat a hosszú polipeptidláncokra, így segíti a zsíros és kemény fehérjék emésztését!

Pfefferminze (Menta piperita) ist eine der bekanntesten Minzpflanzen. Bei den alten Griechen wurde es auch hediosmos (ἡδύοσμος) genannt, also „wohlriechend“. Der Name Minze selbst leitet sich vom Namen Minthe ab, einer Nymphe, die aus Eifersucht von Hades‘ Frau Persephone in eine Pflanze verwandelt wurde. Da Minthé seine Geliebte war, gab Hades ihm zum Trost einen guten Duft.

Was die Verwendung betrifft, verwendeten die Griechen Minze als Zutat in einem Getränk namens Kükeon, einer psychedelischen, halluzinogenen Mischung verschiedener Pflanzen, die während der Riten der eleusinischen Mysterien konsumiert wurde.

Es wurde als Parfüm in Häusern und auch bei Beerdigungen verwendet, da der angenehme Geruch der Minze dazu beitrug, den unangenehmen Geruch zu unterdrücken, der bei der Verwesung von Leichen entsteht.

Später kauten die Römer nach großen Festmahlen Minzblätter, um ihre Verdauung zu erleichtern. Später, im Mittelalter, war es bei Mönchen ein beliebtes Kraut gegen Zahnfleischschmerzen, Husten und Magenbeschwerden. Übrigens wurde es vor fast 3.000 Jahren auch von den Ägyptern bei Magenbeschwerden und Blähungen eingesetzt, wie eines der ältesten medizinischen Texte der Menschheit belegt. Im Mittelalter nutzten es neben Mönchen auch gewöhnliche Menschen, da es zur Linderung von Mundgeruch eingesetzt werden konnte.

Im Laufe der Zeit wurde Minze immer stärker mit der Mundhygiene verknüpft. Darüber hinaus erwies sie sich auch als wirksam bei Kopfschmerzen, darüber schrieben die Ärzte im 17. Jahrhundert. es wird auch in medizinischen Texten des 19. Jahrhunderts empfohlen. Ganz im Sinne der Mundhygiene war in der Neuzeit einer der beliebtesten Geschmacksrichtungen, wenn es um Kaugummi geht, der erste Kaugummi war zum Beispiel Menthol, die anderen Geschmacksrichtungen kamen später hinzu. Mundspülungen und Zahnpasten sind ohne Mentholgeschmack nicht mehr wegzudenken.

Die Artischocke (Cynara scolymus) war eine bereits in der Antike bekannte Heilpflanze, da sie bereits von den Römern und Griechen gegen Verdauungsbeschwerden eingesetzt wurde. In den Mittelmeerländern wächst sie von Frühling bis Herbst kontinuierlich, sodass die Einheimischen sie frisch essen können. Interessant ist, dass Artischocken in der Antike nicht nur die Verdauung verbesserten, sondern auch als Aphrodisiakum eingesetzt wurden.